Gyurcsány éhségsztrájkba kezd. Az indexen lévő cikk alapján négy sátort vert a Kossuth térre, a következő elosztásban:"A Parlament előtt jelenleg négy sátor áll; ebből kettő hálóként, egy EBÉDLŐKÉNT, egy pedig közéleti térként szolgál majd az egyhetes demonstráció során."

Mindenki máshogy tüntet. Régen az éhségsztrájk lényege az volt, hogy a már teljesen megtört réteg vállalta volna a halált is, akár azért is hogy ne vegyék el az utolsó reményüket, hogy etetni tudják a gyerekük, akár azért hogy kultúrájuk eszméjük megmaradhasson. A döntéshozók lelkiismeretére akartak hatni, hogy ha nem teljesítik amit követelnek akkor a lelkükön fog szárad a haláluk.

Természetesen Magyarországon ez nem így működik. Jön elvileg egy társadalmilag magasabb rangú „főúr,(bár azt hiszem a majomra többen asszociálnának.) hisz betöltötte országunk legnagyobb tisztségét, (miniszterelnökséget-bár az tuti, hogy nem ez  a legbecsületesebb poszt) és az ország gazdagabbjai közt van. Régen a gazdagok közt Széchenyik és Kossuthok is voltak. Ma itt van nekünk Gyurcsány, mint igazi „magyar főúr."

Éhségsztrájk ebédlővel. Talán Gyurcsány fejébe az járhatott, hogy a magyar történelembe mindig szerettünk nagyokat enni. Elég csak a kalandozó magyarokra gondolni. Hát fordítsuk meg az éhségsztrájkot és csináljunk evősztrájkot. Igaz pont a lényeg a döntéshozókra való nyomás veszik el. De azért közben jól érezzük magunkat. Orbán ha kinéz a parlament ablakából,biztos így fog szólni: Ez a Feri itten ilyen jól szórakozik, lemegyek hozzá azt együtt iszunk. A választási törvényt meg egye-fene.
 

Az éhségsztrájk egy hetes. Hogy lehet egy éhségsztrájk egy hetes? A dolog lényege mint említettem fentebb,hogy halálig megy, hogy a döntéshozók nyomás alatt legyen. De Gyurcsánynak elég egy hét. Az is ebédlővel. Egy parti a Kossuth tér előtt, ő jól érezte magát és mindent megtett a demokráciáért. Igazi „magyar főúr."

 Ténfergő fogyatékosok és egyéb visszamaradott emberekkel van tele a Kossuth tér, és a négy sátor büszkén áll köztük. Az országunk elvileges főterén most egy „magyar főúr" mutatná az utat. Valahogy érdekes módon mintha az egész országból kiveszett volna a büszkeség, a turistáknak kik a parlamentet csodálnák, most egy hibbant gyülekezetet kell nézniük. Mert Magyarországon annyira nem képesek a politikusok hogy ha éhségsztrájkolnak, akkor ne legyen ebédlő. Ennyire a szemünkbe hazudnak és pofátlan módon az ország főterén pöffeszkednek, hogy külföld is lássa, itt már nincs se tartás se büszkeség. És csodálkozzunk, hogy nincsenek turisták.